Szemléletformálás kertépítés előtt
Az évelőfoltok nagyságával egyenes arányban nő a fenntartás (gyomlálás, öntözés, szegélyezés, visszametszések, stb.) igénye.
A telepített fásszárú növényzet a telepítés után legalább még két évig intenzív öntözést igényel; alapszabály: inkább ritkábban, de nagy vízadagokkal öntözzünk.
Szép, de kevés fenntartást igénylő kert egyszerűen nincs.
Ne vigyük túlzásba az örökzöldek, főleg a fenyők alkalmazását; a helyesnek tartott arány: 60% lombhullató + 40% örökzöld, aminek csupán a fele fenyő; a magyarországi növénytársulások lombhullató fajokból állnak, egy tisztán örökzöld kert tájidegen és a kevés virág miatt gyakran nyomasztó hatású; sokkal változatosabb hatás érhető el hazai fajokból, nem is beszélve az évszakok változó hangulatáról.
Kerti törpéknek és egyéb ízlésromboló műanyag dísztárgyaknak nincs helye a kertben, a kert a növények és terek harmóniája, melyben az épített elem általában csak kiegészítő hatású.
3-5 évente gyakran drasztikusan hozzá kell nyúlni a kerthez, eltávolítani az összenőtt fajokat, visszavágni, ifjítani a cserjéket, újakat ültetni; a kert egy növénytársulás, ami állandó fejlődésben van és gyakran fejszével és fűrésszel kell irányítani.
Az olcsó építőanyagok és az igénytelen anyaghasználat hosszú távon drágább.
Javaslataink:
Ne halmozzuk a burkolatok típusait: legfeljebb három-négyféle, egymással harmonizáló burkolatot használjunk a kertben (mediterrán kertnél például tégla, fa, zúzottkő és egy visszafogott színvilágú betontérkő típus).
A cserje- és évelőágyak szegélye fektetett téglaburkolat legyen, mivel ezen el lehet tolni a fűnyíró kerekét, nincs szükség szegélyezésre.
A rézsűkre telepített növényzet sokkal hatékonyabban véd az erózió ellen, ha a kezdeti időszakban gyakran és radikálisan visszametszik, mivel ekkor megerősíti a sarjait és behálózza velük a talajt (a sűrű növényzet oltalmában az ágak és levelek között sündisznó-fészket is építhetünk).
A terven laza, viszonylag nagy telepítési távolságú növénycsoportok szerepeljenek, hogy a kert képe természetes legyen, és ne legyen túl nagy a fenntartási igénye, azonban a tervezett növények a termőhelyi körülményektől függően végül maguk döntik el, milyen mértékben is nőnek: időnként bizony szükség van tisztításra.
A rézsűk beültetése intenzív kell, hogy legyen, mert csak így előzhető meg az erózió.
A valóság mindig különbözik kicsit a tervtől: ha egy nagyobb cserje vagy fa pont takarja a kilátást, ültetéskor lehet módosítani a helyén; ha a rézsű több növényt vesz fel, lehet több fajjal kalkulálni (a talajtakaró fajokból 4 db/m2-rel kell számolni).
Az egynyári ágyakba évről évre más növény kerülhet, az ízlésnek megfelelően.
A tűzrakóhelyhez 65-80 cm belső átmérőjű tűzteret célszerű kialakítani és 30-35 cm magasan körbefalazni. A 18 cm-es peremen már elférnek a kenyérszeletek. A tűzteret célszerű a terepszinthez képest 15-20 cm-rel megemelni, mert így könnyebb takarítani, és nem kell mélyen a tűz fölé hajolni sütéskor. Négy oldalon célszerű az oldalfalakba szelelőnyílást vágni. Az ülőfelület a peremtől min. 35 cm-re legyen, és magassága ne haladja meg a 45 cm-t.
Mindenképpen alaposan gondoljuk meg a tóépítést, ha a családban kisgyerek is van. Nem elegendő jelképes korláttal vagy laza szerkezetű hálóval védeni a tavat! Ha a fizikai korlátozást választjuk, legyünk nagyon körültekintőek a minőség dolgában. A megvalósítással lehet várni addig, míg a gyermekek elég nagyok lesznek a veszély elkerülésére. Ideiglenesen a tó feltölthető kaviccsal és beültethető gyorsan terjedő gyékénnyel, vagy akár virágágy is kerülhet a helyére.