A tetőkertek építése már hazánkban is egyre gyakoribb, de még korántsem olyan mértékű, mint azt a városi klímára és a városiak életkörülményeire gyakorolt pozitív hatásai miatt várnánk.

Zöldtetőnek azokat a növényzettel borított födémeket nevezik, amelyeknél a szigetelés, a földréteg és maguk a beültetett növények szerves egységet alkotnak. A zöldtetőknek kertészeti szempontból alapvetően két típusa van: az extenzív és az intenzív zöldtető.

Az extenzív tetők esetében főleg szárazságtűrő és a környezeti körülményeknek ellenálló évelők, pozsgások kerülnek 5-10 cm vastag ültetőközegbe. A növények megerősödését követően a kert öntözés nélkül, minimális munkával és költséggel fenntartható. A gyakran alkalmazott növényfajok:

• Fehér varjúháj (Sedum album)
• Kaukázusi varjúháj (Sedum spurium)
• Örökzöld varjúháj (Sedum hybridum)
• Kövi varjúháj (Sedum rupestre)
• Kövirózsa (Sempervivum)
• Napcsillag (Delosperma cooperi)
• Vadkakukkfű (Thymus serpyllum)
• Törpe nőszirom (Iris pumila)
• Deres csenkesz (Festuca glauca)
• Medvetalp kaktusz (Opuntia)

Ha legalább 30 cm vastag az ültetőközeg, már intenzív tetőről beszélünk. Ez csak 10 foknál kisebb lejtésű tetőn valósítható meg, különben fennáll az erózió veszélye. Az intenzív tetőkertnél már csak a képzelet, a födém teherbíró képessége és a pénztárcánk szab határt: 1-1,5 méter vastag földrétegbe már fák is ültethetők.

Néhány növényfaj, amely jól érzi magát a kissé kitettebb körülmények között is:

Cserjék, félcserjék:

• Sásliliom (Hemerocallis)
• Fürtös fáklyaliliom (Kniphofia uvaria)
• Arany pimpó (Potentilla aurea)
• Orvosi levendula (Lavandula angustifolia)
• Szurokfű (Origanum vulgare)
• Orvosi zsálya (Salvia officinalis)
• Hamvas cipruska (Santolina chamaecyparissus)
• Fürtös pálmaliliom (Yucca filamentosa)

Fák:

• Mezei juhar (Acer campestre)
• Virágos kőris (Fraxinus ornus)
• Nyír (Betula pendula)
• Cserszömörce (Cotinus coggygria)
• Ecetfa (Rhus hirta)

 

Csökkenti a zajterhelést és megköti a szállóport

Nagyvárosokban, ahol sok a burkolt, aszfaltozott felület, és szennyezett a levegő, a zöldfelületek kondicionáló hatása segít csökkenteni az úgynevezett „városi hősziget" hatást, amit a kipufogógázok, valamint a fűtés és légkondicionálás révén keletkező hőtöbblet okoz. (A városi hősziget az egyik oka annak, hogy városban az átlaghőmérséklet magasabb a beépítetlen környezethez képest.)

További gondot jelent a városokban, hogy a nagy arányú szilárd burkolat miatt a lehulló csapadék nem hasznosul. Vagyis ahelyett, hogy a növények felszívhatnák a talajból az esővizet, hólét, a víz a tetőkről, járdákról, utakról egyenesen a csatornákba folyik, fölöslegesen terhelve a csatornahálózatot.