Mintakertünk

A természetközeli, mégis nagyon tudatosan kialakított, keleti ihletésű jegyeket magán hordozó angol tájképikert decemberi ottjártunkkor, csupaszságában is megragadott minket.

Piliscsaba meredek, kanyargós, ősfás utcái különleges hangulatot árasztanak. Könnyen megtaláljuk Kolozsvári Zita kertjét, a decemberi lombtalan állapotban az utca felől is betekintést enged a nézelődőnek, nem zárkózik kő-, vagy fakerítés mögé.

Angol is, japán is

Saroktelek lévén két bejárata is van a kertnek, vendéglátónk a keleti főbejárat felé invitál.

- Először a telek hosszabbik, délkeleti oldalán nyitottunk kaput, majd később a másik utca felől, a keleti oldalon jött létre a gyakrabban használt bejárat, mondja Zita. A vaszati indiai térrendezési elv szerint a keletről érkező energiák a legtisztábbak, legerősebbek, ezért ez lett a főbejárat. Ezen kívül innen az egész kert befogadható, érdemes itt kezdeni a sétát. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kapun belépve, vagy a garázsban a kocsiból kiszállva ne egyből a házba érkezzünk, hiszen így nap mint nap szembesülünk az állandóan változó tájjal, még akkor is, ha nincs időnk hosszasan időzni a kertben.

- A keleti ihletésű kapu japán kertet sejtet.

- Valójában angol tájképi kert ez a japánkert elemeivel kiegészítve. Tájképi, mert ösvényeken lehet közlekedni, ami azért is jó, mert irányíthatom a nézelődő figyelmét, minden kanyar után változik a látvány, illetve a kert egy része nem is közelíthető meg, erdőszerű növénycsoport, csupán a látvány része. A japánkert stílusjegyei szinte csak a növényanyagban lelhetők fel, többek között sokféle japánjuhart ültettem.

- Oldottnak, esetlegesnek tűnik minden, holott nagyon tudatos tervezés munkája.

- Kerttervező vagyok, minden tapasztalatomat beépítettem a kertbe, de nem tagadom, a látottak túlmutatnak a kerttervezés alap elvárásain, szempontrendszerén. Kicsit bemutatókert, hiszen kis ízelítőt szeretnék adni benne a kertépítés „repertoárjából”, ezért építettem többek között kétféle tavat: a kert alsó felében tájképit, a felső részen pedig geometrikus, épített jellegűt. Gyűjteményes kertnek is nevezhető, mert szeretem felvonultatni benne egy-egy növénynemzetség, vagy -család minél több képviselőjét. Ezen kívül természetesen a szemlélődést, a kikapcsolódást is szolgálja, illetve a társasági élet színtere is a kert.

Ahol megnyugszik a szem

A bejárat után egy-két kanyarral a tájképi kertekre olyannyira jellemző, hangulatos tó ragadja meg a tekintetet. Ott egy kicsit kitárul a tér, helyet és időt enged az alapos szemlélődésnek. Partján a jól elhelyezett, egyszerű pad pihenésre, nézelődésre hív. Mellette vízpartjelző növények, rododendronok, és a szem megnyugtatására egy „tenyérnyi” fűfelület.

- Halak jegyű vagyok, ezért fontos volt a víz jelenléte a kertben, illetve a víz áramlásának megjelenítése. Van még egy tavunk a kert felső részében, patakmederben csörgedezik onnan le a víz az alsó tóba. Ebben is igazodtam az indiai térrendezés szabályaihoz, ami azt mondja, hogy északkeleti, keleti, esetleg északnyugati tájolással építsünk tavat, mert azok a pozitív energiapotenciálú területek. Van ennek praktikus oldala is, hiszen a déli tájolású tavaknál sokkal több a karbantartási a probléma, fokozottabban algásodik a felmelegedő víz miatt.

- Nagyon hatásos fókuszpont különösen így télen a vízen úszó fémgömb.

- A gömbök ide-oda költöznek a kertben az évszaktól függően. Télen a tavon a helyük, mert szükség van egy kis látnivalóra ilyenkor. Mozgásuktól függően néha tükröződnek bennük a föléjük boruló csupasz fák.

- De van még bőven nem növényi dísz a kertben: itt a víz partján, a sűrűn elhelyezett, paradicsomkarók nem a rendeltetés szerinti szerepüket töltik be – mutat a hullámos fémpálcákra Zita –, vízesést, zuhatagot jelképeznek.

Táncparkett a kertben

A tavat elhagyva néhány lépés után ismét kiszélesedik a tér, a házhoz érkezünk. A borostyánnal befuttatott alpesi jellegű, eredetileg nyaralónak épült apró ház teljesen belesimul a tájba.

- Volt már olyan kertlátogatóm – nem is egy –, aki miután végigjárta a kertet, csodálkozón kérdezte: és hol a házatok? Az épület elrejtése tudatos volt, ezek szerint jól sikerült. A borostyánnal egyébként vigyázni kell, mert elképesztő dolgokra képes. A ház mögött, a kerítés felőli meredek rézsűre gólyaorrokat ültettem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy eltűntek, kiirtotta őket a terjeszkedő borostyánszőnyeg.

A ház melletti ágyás is úgy készült, hogy szelíd átmenetet képezzen a növényes környezetből az építettbe: gólyaorrok, szellőrózsák és közülük kiemelkedő japánjuharok a fő elemei. Kicsit odébb pedig egy sárga ágyást alakítottam ki kora tavasszal nyíló ehető sommal, berki pimpóval. Az ugyancsak sárga virágú mahónia és a boglárkacserje ideje nem sokkal az ő elvirágzásuk után jön el. Így nem egyszerre nagy mennyiségben, hanem elnyújtva sárga ez a kertrész.

- Itt ház mellett megváltozik a vasúti talpfával „csíkozott” zúzalékos burkolat elrendeződése.

- Ez egyfajta színpad, vagy oltár, mikor éppen mi. A sugárirányban elhelyezett talpfák a lépteket és a figyelmet is a középpont felé terelik. Nyaranta költői, zenei estek, koncertek színhelye ez a félköríves hely. A szelíd megvilágítás is a hangulat megteremtését szolgálja, a lampionsor fényei lágyak, nem zavarók.

Legutóbbi munkánk, hogy leburkoltuk a pihenőhely egy részét, hogy táncolhassunk is. Egy-egy ilyen összejövetelen – ami szólhat csupán a kertnézésről, vagy valamilyen kulturális téma köré szerveződik –, akár száz-százötven ember is összejöhet, olyankor még a fákról is emberek lógnak, meséli nevetve Zita. Olykor szabadtéri szobortárlatnak is otthont ad a kert, vagy plan air festők jönnek ide „dolgozni”.

Hinta reflektorfényben

- A napozás élménye nem hiányzik, hiszen olyan árnyékos a kert?

- Hihetetlenül hangozhat, de vannak napozóhelyeink a kertben, mint például ez a hinta, a színpad szomszédságában. Ide szinte reflektorszerűen besüt a déli nap, így kiélhetjük napozási igényeinket.

A sok fa inkább csak amiatt zavar egy kicsit –, de azt se nagyon –, hogy nem látunk rá tőlük a környező hegyekre. De erre is találtunk ám megoldást: a ház mögötti részen, ami egyébként a kert legmagasabb pontja, a pavilonból rés nyílik a tájra. Szeretjük azt a helyet, nyaranta ott ebédelünk-vacsorázunk, még kint is alszunk, ha már elviselhetetlen bent a meleg.

Kifejezetten szeretjük a kert párás, hűvös, árnyékos jellegét és sajnos a csigák is, hogy a kertfenntartás „árnyékos” oldaláról is beszéljünk. Nem tudom megfékezni őket, ezért lemondtam az árnyékliliomokról, mert esélyük sem volt.

- Minden növény saját ültetésű, vagy felnőtt korú kertet alakított át saját elképzelései szerint?

- Az összes nagy fát, a fenyőket, illetve a kerítés menti orgonasövényt az elődeim ültették. Amikor 2002-ben megvettem a telket, nagyon elhanyagolt állapotban volt, teli karvastagságú magoncokkal. Azokat kivágtuk, de a fő növények megmaradtak, ezért is ilyen erdőszerű, ligetes a kert. Gyakorlatilag a kerítés tövében, az utcán sortálló hatalmas kőrisek és tölgyek is kert részei, ha másért nem, hát az árnyékhatásuk miatt.

Közben felkaptatunk az egyre meredekebbé váló emelkedőn. A kőlapokkal szegélyezett formális tó a meredek domboldalban kapott helyet. Lám, az egyenetlen talajfelszín sem akadálya annak, hogy vízszintes felületet hozzunk létre. A tó fölé emelkedő függőleges falon nagy sugárban, vízesésszerűen zubog alá a tóba a víz, onnan pedig tovább a patakmederbe, majd az alsó tóba, ezzel bezárul a kör.